Amanda Miller. Hmm... Amanda? Amanda! A-man-da. Barnabás így ízlelgette magában a szót, ezt a szép női nevet. Látszott rajta, hogy meglehetősen tetszik neki. Vágyálmaiban is így hívták szeretőjét, kivel képzeletben mindent megtehetett. Az Amanda név igazából is tökéletesen passzolt a személyre, akit takart. Merthogy Amanda Miller vagy Miller Amanda Budapest egyik legnagyobb futárcégének, a Miller&Miller tulajdonosának a lánya volt. Persze, egykén nőtt fel, mára egy középmagas termetű, nagy mellű, feszes fenekű, kisportolt alakú lány lett belőle. Hosszú, legalább a háta közepéig érő, legendásan szép platinaszőke haját otthon angyalian begöndörítve, máshol pedig egyenesre vasalva hordta. Babás arcát kis szeplők tarkították, dús ajkait legtöbbször pinkre festette és barátnőivel rendszeresen látogatta a helyi szépségszalont meg a hozzá tartozó szoláriumot, s ezen az ürügyön szinte minden este távol maradt. Legutóbbi, tizennyolcadik születésnapjára egy régi gyártmányú, de felújított amerikai Cadillac autót kapott, amin a minap begördült a céghez és amiből kiszállva megismerkedett édesapja egy fiatalabb beosztottjával, Barnabással. Barna valójában Sándor fia volt, aki szintén a Miller&Millernél dolgozott. Ez a kis sörhassal és már ritkás hajjal rendelkező férfi volt a vállalat egyik legrégebbi alkalmazottja, szemben a fiával, aki a legfiatalabb volt a 20 évével, amiről persze fiatalos külseje is tanúbizonyságot adott (kidolgozott mellizom, feszes hátsó, hullámos, barna hajzat).
Barnabás édesapja hirtelen bökésétől ismét visszatért a Föld nevű bolygóra, de Sándor még mérgesen megjegyezte, hogy a filozofálgatás helyett inkább vezesse a kisasszonyt a főnökúr irodájába. A fiú betessékelte Amandát a márványpadlójú hallba és illedelmesen elköszönt, de visszanézett és alaposan szemügyre vette a lány kecsesen ringó fenekét, azt, ahogy a szőke hajának vége verdesi legkerekebb domborulatát. Amanda egy erőtlen kopogás után berontott apja irodájába és az éppen telefonáló szülőre ripakodott.
-Daddy, miért nem mondtad, hogy elmész ma este??! Úgy volt, hogy étterembe megyüüünk!-vinnyogott Amanda néhány oktávval feljebb, mint a természetes hangja.
-Kislányom, nagyon sajnálom, de közbejött egy román partner ügye, mihamarabb Bukarestbe kell utaznom. Holnap reggel ott kell kezdjem a meetinget.-mondta, és hozzátette: Anyád még nem volt Romániában, ezért ő is velem fog jönni, továbbá a helikopterrel megyünk, és hogy megkíméljelek a rosszulléttől, itthon hagylak.
Amanda lelki szemei előtt csajos esték, dübörgő zenés, vad partik pörögtek le, de ábrándjaiból egy hirtelen jött gondolat ébresztette föl.
-De ugye nem küldtesz dadust ma éjjelre?-szólt, miközben ajkát csücsörítve, szemét tágra nyitva nézett föl apjára.
-Nekem a te biztonságod a legfontosabb.-mondta az apa és közelebb lépve megpróbálta kedvesen megölelni lányát, aki kibújt a karok közül, megrázta magát és a tűsarkú klumpa hangjával együtt elhagyta a termet. Előtte még halkan odasziszegett apjának: -Gyűlöllek...
A délutáni iskola pontban négy órakor fejeződött be, Amandának pedig a délelőtt történtek kavarogtak a fejében, számított rá, hogy mire hazaér, már egy ''babysitter'' fogja várni, hogy fokozza a fokozhatatlant. Szerencsére nem volt otthon az a bizonyos gyerekcsősz, de már a szülei sem. Ledobta a kék LV logós táskáját és a kanapén próbált megszabadulni a iskolai egyenruha darabjaitól. Egy kék alátop és egy fehér francia bugyi volt már csak rajta, mikor két erőteljes kopogást hallott az ajtón. Kinyitotta, és óriási meglepetésére apja beosztottjai, Sándor és a fia álltak ott. Percekig csak nézetek egymásra, mint örömlány az üdülési csekkre, de Barnabás megtörte a csendet.
-Mi fogunk ma este vigyázni rád, a főnökúr -vagyis édesapád- küldött.
Amanda legszívesebb rájuk vágta volna az ajtót, de uralkodott magán. Egykedvűen betessékelte a vendégeket, akik először a konyhába igyekeztek. Amanda visszaült a kanapéra és onnan ingerülten a tévét kapcsolgatta, de mivel semmi szórakoztatót nem talált, inkább felment az emeletre fürdeni. Ugyanolyan járással lépegetett, mint mikor a magassarkú volt rajta. Haja a jobbra-balra mozgó kerek fenekét verdeste, és le merte volna fogadni, hogy Barna most is nézi...
Amanda egy gyors zuhany után fölcsatolta a már begumizott hajzuhatagot egy anyjától kapott, nagy csattal, pizsomája pedig már csak egy piros, csipkézett tangából és ugyanolyan színű babydollból állt. Látta az óriási órájukon, hogy igencsak elszaladt az idő, fáradt is volt, kimerült már, ezért le akart pihenni. De hirtelen furcsa zajokat és mintha tányértörést is hallott volna a lenti konyhából. Lefutott a sötét lépcsőn és magas hangján szitkozódott egyet: -Kicseszett idióták! Már indult is volna, hogy leszidja apja beosztottjait, de ekkor egy érdekes, férfias parfümillat csapta meg az orrát, ugyanaz, mint amit Barnabás belépésekor érzett. A kellemes felhő felé fordult, de ekkor egy húsos kéz hátraszorította mindkét kezét egy bőrövvel, amit kegyetlenül szorosra meghúzott az illető. Amanda rögtön menekülni próbált, mikor hirtelen egy erős, másik férfi lába ránehezedett az övére, így teljesen mozdulatlanná téve azokat. A szoba sötét volt, de az emetről beszűrődött fény enyhén kirajzolta Barnabás deltás alakját, maga mögött pedig érezte Sándor pocakját. Leesett Amandának minden, felismerte őket.
-Mi a francot csináltok??!
A férfiak kajánul felnevettek, Barnabás pedig közben leszállt a lány vöröslő lábáról, de Sándor még mindig az Amanda csuklókához szorított övnek a végét fogta.
A fiatal fiú beszélni kezdett. -Mi? Hogy mi mit csinálunk? Inkább te mit csinálsz! Édesem...-azzal közelebb hajolt a lányhoz és valósággal belelihegett az ajkai közé.
-Megőrjítesz mindenkit. A lehető legtágabb értelemben. De cserébe nem adsz, csak neveletlenül, lenézően viselkedsz, játszod magad és bárkin kiereszted a dühödet, pusztán azért, mert azt hiszed, te ezt megteheted. Elkényeztettek, ez nem is kérdés. De ez így egyszerűen biztos, hogy nem mehet tovább.-mondta Barnabás nyomatékot adva utolsó szavainak, mutatóujját pedig az égbe emelve gesztikulált.
-De ne aggódj. (Amanda itt fölhorkant.)-folytatta a megkezdett beszédet Sándor.
-Mi azért jöttünk, hogy vigyázzunk rád, de egy jó bébiszitter neveli is a gyerekeket. Mert te még egy hisztis kislány vagy.-azzal az idősebb férfi kihúzta a tanga pántját, ami egy pattanással visszaugrott a vágatba, majd húsos kezével paskolni kezdte Amanda kerek, kézbe illő fenekét.
-Rohadt szemétládák!-kiabált, sikított egyet és megpróbált odébb állni a mocskos kezek alól, de Sándor egy rántással visszahúzta, úgy, hogy a lány hátradőlve lehuppant a földre. Barnabás szembe guggolt vele és mélyen a szemébe nézett.
-Apropó... Ha ellenkezel, azt csakis te fogod megbánni, viszont ha engedelmeskedsz, cicám, akkor biztosítalak róla, hogy ez lesz életed legjobb estéje. A lány nem szólt, mert valójában izgatottan várta a folytatást, de csakis a fiatal, őrjítően szexis Barnabástól, hiszen Sándortól a kora és kinézete miatt valósággal undorodott. Amanda enyhén csücsörített csókra várva a dús, pink ajkaival a fiatal fiúra, aki válaszul egy, a kezében lévő nyakkendővel lekötözte a lány szemét. Amanda egyáltalán nem erre számított. A nyakkendő a gazdag apa szekrényéből került elő, a szőke cica pedig felsóhajtott, mikor megérezte az illatát. Ha apu ezt tudná...
De gondolkoznia alig volt ideje, mert a két férfi egy váratlan mozdulattal fölkapta a karjánál meg a szeménél megkötözött lányt, és nagy léptekkel fölvitte az emeletre, majd a vendégszobában található, a falnál majdhogynem derékszögbe állított matrachoz rakták. Kezén az öv szorítása lazulni látszott, de mire föleszmélt volna, addigra Sándor már újra meghúzta a matrac hátoldalánál az újonnan krisztusi pózba rakott lány kezén a ''bilincset''. Amanda szaporán vette a levegőt, a babydoll mellrészénél lévő anyag fel-le mozgott minden lélegzetvételénél, a ruha alján lévő passzé pedig kifújáskor úgy beleremegett, hogy a kis, csiklandozó tollait fel-le mozgatta. Egyszer a levegőbe emelkedtek, egyszer pedig Amanda selyempuha, barna combjára tapadtak. A két férfi teljesen elveszett a látványban, férfiasságuk a megérkezésük óta egyre keményebb és keményebb lett. Barnabás apjának adta a lehetőséget, hogy elsőként hozzáérhessen a lányhoz. Az idős férfi még egy kicsit szórakozott a kiszolgáltatott Amandával. Egy kézével megmarkolta az állát és pár centire tőle beszélni kezdett.
-Na, ki is a kicseszett idióta, lányom?
Amanda nem is tudott szólni, mert állát egy erőteljes pofonnal a matrac bal oldalára küldték. Sajgott a lány érzékeny arcbőre, de azonnal visszafordította Sándor a babás arcot.
-Én lennék? Aki miatt apád cége működik és aki miatt tudsz ilyen gazdagságban élni? Én? Én lennék?-teszi fel újra a kérdést a férfi, miközben fia némám nézi a jelenetet.
Amanda rájön, hogy ez mégsem olyan éjszaka lesz, mint amilyenre korábban számított, mert ritka módon ő fog szolgálatára állni másoknak, nem pedig őt kényeztetik. Kipréselt magából egy sajnálomot, de Sándor ekkor egy újabb ütést mért rá. Arca ekkor a matrac jobb oldalára fordult.
-Na azt mondd, hogy sajnálom, hanem azt, hogy soha többet nem leszek lekezelő az alkalmazottakkal! Ismételd! Amanda szeméből kigördült egy könnycsepp, de a nyakkendő azonnal felszívta a nedvességet. Halkan, egy fájdalmas sóhajjal egybekötve nyögte ki a mondatot: Soha többet nem leszek lekezelő az alkalmazottakkal.-mondta. Sándor biztatóan bólintott és azonnali kielégülésre várva vaskos ujjaival összecsippentette Amanda csipkés, vörös tangáját két oldalt. Óvatosan, lassan felemelte és nem titkoltan élvezte, ahogy kiáramlik a félelem és a nőiség illata a textildarab alól. Barnabás nem bírt tovább egyhelyben állni és várni a csodára, hát odasétált Amanda félelemmel teli arcához, s régi vágyát teljesítve, egy egetrengető nyelves csókott nyomott az erotikusan szétnyíló, rózsaszín ajkakba. Közben érezte a lány gyümölcsös, cukorkás tusfürdője illatát és halkan megjegyezte, hogy Amanda egyáltalán nem az, akinek mutatja magát. A nyelves csókot nyögéssel viszonozta a lány, Barnabás pedig odaadóan simogatta az apja keze után kipirosodott területet az arcán. Sándor már Amanda bokájáig húzta a tangát, de már nem bírt magával. Otthagyta a fehérneműt és pár másodpercig csodálta az altestet. A lány meglehetősen világos fanszőrzete kontrasztot alkotott a szoláriumozott bőrével, fazonja egy aprócska lefelé irányuló háromszöget formált, mintha csak egy képzeletbeli nyil vége lenne. Sándor a rúgkapálásra se hederítve végigsimított a területen, majd kegyetlen gyorsasággal betolta mutatóujját a szűk nyílásba, megforgatta, majd még egy húsos ujjat mellé nyomott, majd hirtelen még egyet. Amanda a három vaskos ujj okán egy óriásit sikított volna az éjszakába, ha Barnabás nem csitítja el egy újabb nyelves csókkal. Sándor viszont csalódottan észlelte, hogy Amanda teljesen száraz. Egy hirtelen ötlettől vezérelve nem a meredek falloszát nyomta belé, hanem az összegöngyölgetett, piros tangát. A csipkéi karmolták belülről, pamut részei pedig simogatták, és még nem is volt bent teljesen! A kilógó részt is ujja köré csavarta Sándor és így bevezette a már kellően megtelt ajkak közé. Barnabás közben konstatálva a helyzetet, a vad smárolást megszakítva óvatosan kihúzta Amanda hajából a sűrűn fogazott csatot... Közben alig akarta elhinni, hogy Amanda nem nedvesedett kellően be, ezek szerint még az intenzív csókjától sem. A lány gondolta, hogy mi fog következni, ezért eszeveszett rúgkapálásba és sikoltozásba kezdett. Sándor egy újabb, de gyengébb pofonnal csillapította, majd biztosította arról, hogy teljesen felesleges az ellenállás, föntről nem hallatszik le semmi. Az újabb ütéstől kábultan fekvő babaarcú Amandát Barna kezdte óvatosan ujjazni, úgy, hogy minden érintésénél följebb és följebb tolta a tangát. A lányt már szinte feszítette odabent a ruhadarab, de a java még csak most kezdődött! A fiatal fiú, miután meggyőződött, hogy jó úton járnak a benedvesítés terén, kihúzta ujjait a lány meleg, sima lyukából és hüvelykujjával és mutatóujjával kínzóan lassan összecsípte a nagyajkakat. Amanda belülről feszítő érzése aligha csökkent, zavarodottan dobálta ide-oda arcát az élménytől. Barnabás egy mozdulattal szorosan rácsiptette a nagyajkakra azt a gyönyörű, díszes csatot. Erre a lány olyan szintű sokkot kapott, hogy buján lökte föl melleit az égnek, állát a plafon felé emelte és most először nem csitították, így kifutott a száján egy hatalmas, magas hangú, sikításba átforduló aúh... Alapvetően világosbarna nagyajkai már vöröslöttek a kínzó, csípő érzéstől, a sűrűn fogazott csat egyesével belevájta alakját az érzékeny, csupasz bőrbe. Amandán jóleső bizsergés futott át, az érzet lentebb visszhangzott. Csakhogy nem csak neki kellett kielégülnie, a férfiak falloszai még mindig keményen álltak, de elégtételt aligha kaptak eddig.
-Amanda szívem...-suttogta Barnabás a lány fülébe, miközben kioldotta a szorító nadrágszíjat a lány csuklójáról. A szőke baba magatehetetlen volt, elveszett a lentről jövő bizsergésben, feszítő érzésben és Sándor is a lábát fogta, így esélytelen lett volna a szökés, de a fiú boldogan észlelte, hogy még csak meg sem kísérli. Hátáról a hasára fordították, dús, kicsúcsosodó melleit viszont még nem szabadították ki a babydoll fogságából. Újabb hullám futott át Amanda testén, így hason fekve a matrac nyomásától még intenzívebbé vált a bizsergés a lüktető punciban. Ez már olyan testi jelekkel járt, hogy percenként felnyögött, a benne lévő tangát pedig úgy megfürdette testnedvében, hogy az egyszerűen nem bírt többet beszívni és finoman kiengedett egy-két cseppet magából, ami már a csatok fogazata között fényleni is látszott. Sándor csillogó szemekkel hátulról letörölte, majd inkább vastag, mint hosszú, szabaddá tett pénisze hegyére kente. Amanda fenekébe markolt, ami olyan kerek és nagy volt, hogy szinte kifolyt a férfi keze közül. Bűn lenne ezt kihagyni-gondolta Sándor és akkorát csapott tenyerével a lány jobb felére, amekkorától a matrac is beleremegett. A lány testnedvéből egy újabb adagot engedett a kezére, de ezt már a sötétrózsaszín rózsa köré helyezte. Gondosan szétkente, majd bárminemű tágítás nélkül vastag szerszámával betolakodott a tűzforró, testnedvvel síkosított, feszítően kicsi barlangba. Amanda megejtette az éjszaka második leghangosabb sikítását, mert már végképp befeszült a csipkés tangának, a csatnak és a popsijában ki-be mozgó, vastag pénisznek köszönhetően. Úgy érezte mindjárt szilánkos darabokra bomlik a teste és fölrepül valami mennybéli helyre, hiszen a jókislányok oda kerülnek-gondolta. Barnabás apjához hasonlóan kielégülésre vágyott, ezért szép lassan kicipzárazta nadrágját és kőkeményen álló, bitang hosszú, sűrűn erezett, barna kobráját a lány orra alatt húzta el. A szőke kislány tudatalatti állapotban vette föl a csücsörítős formát rikító rózsaszín ajkaival, amin Barnabás meglehetősen jól szórakozott. Amanda professzionális szakértelemmel szippantottta be a pénisz végét benyálazott, dús ajkai közé, közben finoman megérintve a hegyét. Barnabás felszisszent és platinaszőke hajánál fogva hátrébb húzta Amanda cica fejét.
-Tudtam én, hogy nem az vagy, akinek mutatod magat.-köpködve ejtette ki a szavakat. A lányt közben egyre vadabb ütemre kényszerítette, körbe nyalatta heréit, amik csak úgy csattogtak minden mozdulatnál. Ez persze lentebb sem volt másképp. Sándor olyan tágra nyitotta Amanda popsiját, hogy már a heréi is befértek. Állatias ösztönnel mozgott Amandában, aki közben levegőt sem kapott. Undorral konstatálta, hogy a fenekét belülről egyre jobban feszíti, kitölti a korosodó Sándor vastag, vértől duzzadt pénisze és hogy el fog élvezni benne. Nem tévedett nagyot, hiszen pár másodperc múlva az idősebb beosztott egy utolsó nagyot lökött a lány rengő popsijába és mikor a legmélyebben volt, hangos káromkodás közepette kiengedte a forró nedve minden cseppjét, ami valósággal szétégette belülről Amandát, aki ezzel el is élvezett, méghozzá análisan, életében először. Barnabás viszont nem hagyta magát a szopkodástól elmenni, mert egy olyan testrészre volt kíváncsi, amit a csat felhelyezése óta nem is figyelhetett meg rendesen. Amanda kéjesen nyögött a matracon, érezte, hogy most jön el a beteljesedésének ideje. Apja beosztottjai visszafordították hátára és évezettel nézték, ahogy a matracon elkezd folyni lefelé a Sándor által Amanda popsijába lövellt testnedv. A lány már vágyott a Barnabással való beteljesedésre, ezért készséggel emelte föl két karját a feje mellé, mellei a mozdulattól még jobban egymáshoz nyomódtak, köztük az ajkairól elengedett csillogó, fehér nedv folydogált. Barnabás megadóan közelebb lépett és végre kiszabadította a termetes melleket a piros babydoll szorításából, majd kezelésbe vette őket. Markába szorított egyet-egyet, simogatni, nyomogatni és gyömöszölni kezdte őket. Sándor fallosza már újra állt, de magának kezdte húzogatni, hiszen tudta, a terep most fiájé. Barnabás kidugta nyelvét és erotikusan hozzáérintette Amanda kulcscsontjához, majd onnan körözött lefelé, át a kemény, rózsaszín bimbójú melleket, keresztül a sima, lapos hason, egészen addig, amíg a szeméremdombon lévő kis szőrhöz nem érkezett. Játékosan meghúzta, amire Amanda csípője is felemelkedett, szája halvány mosolyra húzódott. Játékosság, érzéki szenvedély ide vagy oda, nem bírt magával. Itt ez a srác a barna hajával, fekete szemével, kidolgozott izomzatával és hatalmas kígyójával, amit pár perccel ezelőtt meg is ízlelhetett. És itt van ő, aki egy éttermi vacsora helyett bébiszittereket kapott, fegyelmet, erőszakot, ami már a vágy égető izgalmával keveredett. Kezét az öv szorítása már nem bántotta, így szabadon mozogva két kezébe vette Barnabás fejét, arcához húzta és odaadóan, szenvedélyesen megcsókolta. Ekkor Barna lenyúlt Amanda sima lábai közé, és lassan, óvatosan levette a színes, szorító csatot, majd a földre dobta. Barnabás barátságosan és kaján vigyorral az arcán megérintette a piros pöttyökkel tarkított, vérbő, érzékeny területet. Amanda sikongatva rúgkapálni szeretett volna és hisztizni, ahogy eddig mindig tette, de olyannyira kifárasztották, hogy már csak egy fogai közül kiszaladt felszisszenésre volt ereje. Barnabás élvezte, hogy elérte a célját, bejött a terve. A cica nedvesedése ismét hihetetlen rekordokat döntött, egy újabb cseppecske hagyta el a lába közét, ezzel figyelmeztetve Barnát, hogy ne feledkezzen el arról a bizonyos tangáról. Erővel, két kezével húzta szét Amanda erősen nedvedző ajkait és közben folyamatosan figyelte a szőke baba arcának rezdüléseit. Látszott rajta minden, hogy kegyetlenül fájt neki az összes érintése odalent, de ott volt a feszítő vágy is, ami miatt nem mert mozdulni, csak némán, bekötött szemmel várt és várt. Barnabás kiránthatta volna egy mozdulattal a fehérneműt, ezzel megszabadítva az érzékeny terület sajgató, izgató érzésétől, de nem tette. Egyszerűen imádta kínozni. Megragadott középső ujjával a lányban egy nagyobb csipkés részt, és lassan, finoman húzta kifelé, a karján közben patakzott a pulzáló punciból áradó nedű. Amandát úgy simogatta belülről a gömbbé formált anyag, hogy vonaglani kezdett a gyönyörtől. Barna még ezt sem adta meg neki. Miért is hagyta volna? Szemtelen volt, neveletlen és ezen változtatni kell vagy kiélvezni a helyzetet. Utóbbit választotta. Erővel letolta csípőjét a matracra és nem izgatta tovább, hanem egy nagy rántással kitépte a csajból a tangáját. Amanda szorosan összezárta lábait, puha, de meggyötört, piros barackjai összeértek, egyszerűen nem bírták már ezt a kiképzést. Remegve omlott vissza a matracra és meglepően hangos zokogásba kezdett. Barnabás talán ezt élvezte a legeslegjobban. Finoman kikötötte a szemét takaró nyakkendőt, hogy lássa a teljes arcát. Amanda a megalázottságtól és a patakzó könnyektől nem nézett ura szemébe. Barnabás mégis látni akarta azt a szempárt, és állánál fogva maga felé fordította. Azokban a hatalmas, csillogó, kék szemekben olyan utálat tükröződött, ami Barnabás számára teljesen érthetetlen volt. A lány ajka megduzzadt, orcái kipirosodtak, egész teste remegett a sírástól.
-Miért? Mondd, miért teszed ezt velem?-kérdezte Barna.
-Én vagyok, aki visszatartottam a vágyaimat, csak miattad. Ha akartam volna, bele is élvezhettem volna a szájacskádba!-azzal végigsimított a húsos, pink ajkakon.
Sándor rezzenéstelen arccal nézte a matracot, amin fia egy félidegen, szőke szépségre dől, Barnabás erekciója Amanda combján volt. A fiú imádta, ahogy zokog a lány. Erővel összecsípte melleit, hátulról megpaskolta a kipirosodott, kerek fenekét és mocskos dolgokat nyögött a fülébe. Nem lehetett ennél tovább húzni az időt...
Amanda még mindig befeszítette a combjait, Barnabásnak ezért is meg kellett pofoznia. A szőke szépség már nem sírt, csak szipogva tűrt, tűrt és tűrt, tudta, hogy megérdemelte a férfiak minden ütését. Barnabás végre szétfeszítette a combokat és hozzáfért a csat fogaitól mintás puncihoz. Kezébe vette a hatalmas péniszét, majd egy váratlan, gyors modulattal belökte a lucskos barackok közé. Amanda újra sikított, de már inkább a gyönyörtől, mintsem a fájdalomtól. Szinte a méhéig ért a méretes fallosz, lenti izmai a szíve verésére pulzálni kezdtek Barnabás férfiassága körül. A fiú egy újabb nem várt mozdulattal kihúzta és figyelte a lány elsorvadó, mérges, vágyakozó arcát.
-Mondd, hogy jókislány leszel!
-Khér-leek...-nyögte Amanda és csípőjét előretolva várta azt, amit már egyszer megkapott,
-Mondd, hogy nem szólsz apádnak a ma este történtekről!
-Nem, én nhem...-lihegte a lány. Barnabás a vallomás után biztos volt benne, hogy kiérdemelte a jutalmat és újra megtöltötte Amandát. Lassú, de mély döfésekkel nyársalta fel, száját az ajkaira tapasztotta. Minden egyes csapásnál a lány hatalmas mellei megringtak, fel-le pattogtak és közben a bimbók Barnabás mellkasát simították. Így hullámoztak egyre vadabb és vadabb tempóban, mígnem Sándor hátulról egy nyögéssel be nem fejezte maszturbálását és míg Amanda fel nem emelte az állát, az eddiginél is jobban kidüllesztette melleit és Barnabás hatalmas nyögésével együtt egy óriásit el nem élvezett. Percekig pihentek egymás ölelésében, lehűlő nedűjében, majd mikor Barna és apja meggyőződött, hogy Amanda mozdulatlan marad, felöltöztek, visszatették az övet a nadrágjukba. Amanda csuklóját ismét összekötötték az apaillatú nyakkendővel, majd hangtalanul elhagyták a többszintes házat és hazasétáltak ezen a gyönyörű, forró nyári éjszakán.
