Éjszaka otthon

Egy holdfényes nyári éjszakán egy budai rezidencia legfölső emeletének egy szobáját halk vízzubogás hangja töltötte be.
A szépséges Natasa hazaért.
Sietve, de meglehetősen gyengén nyomta le az aranyozott ajtókilencset hatalmas szobájának ajtaján. Mármár szürreálisan gyönyörű látvány fogadta minden belépéskor, de két év sem volt elég neki ahhoz, hogy megszokja a szeme az ámulatbaejtő, tökéletesen berendezett enteriőrt: a vastag, kék falakat, egy óriási franciaágyat a színes selyempárnákkal, a drága képeket a falon.
Fáradtan húzta le tűzpiros Manolo Blahnik magassarkú cipőjét, amely tompa koppanással nyugtázta a műveletet. Befeküdt az ágyba, majd ebben a pozícióban próbálta megszabadítani magát a ruhája fogságából. Szerencsére cipzáras volt. A hadművelet után fölkontyolta a rezes szőke tincseit, és csendben betipegett a fürdőbe -már engedte is a lehető legforróbb vizet. Csak egy fekete, csipkés fehérneműt viselt, ezt tette fel a koronát nádszálvékony, hosszú, barna lábaira, de mivel ettől a ruhadarabtól is megvált, már semmi nem akadályozta a fürdésben. Pillanatok múlva már bent is állt a kádban, kezében jázmin és gyöngyvirág illatú olaj keveredett, ami a felvitel után hamar betöltötte a teret. Ebben az érzéki párában szépítkezett még egy darabig, aztán egy hófehér, frissen mosott törölközőbe csavarta testét és az ágyig sétált. Valósággal bevetődött, de a puha selyem anyagok aligha akarták fölszívni a válláról az ágyra sikló vizet. Bárki örömmel lecsókolgatta volna azokat a cseppeket, de Natasa csak egy embernek hagyta volna, csakis egynek: méghozzá a férjének. De Dávid sajnos nem volt otthon. Valójában szinte sosem volt otthon. A szombatok mindig meghitt körülmények között teltek, viszont a hétköznapok olyan hektikusak voltak, hogy azt már szinte embertelennek is nevezhetnénk. Dávid most is üzleti úton volt, Natasa pedig egyedül a sötét szobában. Unottan magára húzta a puha takarót és megpróbált a szebb holnapra gondolni, amikor újra találkozhat a férjével.
Már éjfélt ütött az óra.
A bal keze egy hirtelen mozdulattal a combjára tévedt, s önkívületi állapotban simogatni kezdte magát. Minden lélegzetvételnél enyhén megnyíltak dús ajkai, tehát már javában aludt. Halkan felnyögött és a másik oldalára fordult.
De vajon kiről álmodott?